Венгерский вариант

A cipész és a király

Egy királyról fogok mesélni. Egy országban élt-éldegélt egy király. Az ő háza mellett élt egy cipész. Végezte a dolgát és énekelt. A király reggel korán kel. Hallja, hogy a cipész énekel. Azt mondja a feleségének: „Milyen furcsa ez az ember. Mindig énekel. Annak ellenére, hogy szegény, és éjjel-nappal dolgozik, kedve van énekelni”.

Egyszer reggel a király felkelt és azt látja, hogy a cipész még mindig énekel. Meghívta a szolgáját, odaadott neki egy egész zsáknyi pénzt és azt mondta: „Vidd ezt a pénzt a cipésznek, és mondd meg neki, hogy fogadja a pénzt, ne énekeljen és ne dolgozzon többet, szedje innen ezt a nyomorult házát az én kastélyomtól minél messzibbre”.

A cipész elfogadta a pénzt és eldúgta. Felszállt az éj. A cipész nem tud elaludni. Sok pénze van. Egyik helyről a másikra dugdossa a pénzt. Állandó félelem vette körül: „A pénzt elviszik, engem pedig megölnek”. Reggel felkelt, feldobta a hátára a pénzes zsákot és visszavitte azt a királynak. Azt mondja neki: „Légy szíves, fogadd a pénzedet vissza, mert az nem hagy engem nyugton. Sehogy sem tudok elaludni”.

A király elfogadta a pénzét. A cipész pedig elkezdett újra dolgozni, élni és énekelni. Még ma is énekel. Itt vége is a mesének.