Венгерский вариант

A medve fia

Egyszer bogyót szedni voltunk. Jött a medve. Megfogott egy asszonyt és barlangjába vitte. Két évig volt ott vele. Az asszony gyereket szült a medvétől. Egyszer télen vadászok meglátták a medve nyomait. Kinyomozták a medvét, és kezdtek rá lőni. A medve zokogni kezdett: „Vigyék el őt, az asszonyt!” Ő nem volt távol attól a helytől, ahol lőni akartak a medvére. Fogták az asszonyt, és hazahozták őt, őt is és a gyerekét is. A férjének viszont már más felesége volt. Azt mondta a férje: „Nem engedem, hogy a házamban lakjál, legyél a padláson.” A gyerek nagyon gyorsan nőtt. Felső része olyan volt, mint az emberé, alsó része pedig olyan, mint a medvéé. Amikor nagyobb lett, iskolába kellett küldeni. A fiú olyan erős volt, hogyha bárkit megérintett az iskolában, az máris megsérült. Már nem is engedik oda. Mi legyen, hová menjen? Azt mondja a fiú az anyjának: „Süss kenyeret, oda megyek, amerre a szemem ellát.” Így el is ment. Nem jött vissza... A medve-apja nagyon vigyázott az asszonyra, sehová nem engedte őt. Télen élelemként a fák kérgeit hozta. A fák kérgeit és bogyókat.