Венгерский вариант

Kecske

Egy öregembernek és a feleségének volt egy kecskéje. Az öregasszony elment gombát szedni. Az öregember pedig otthon maradt forgácsból kosarat fonni. A felesége azt mondta neki: „Adjál a kecskének enni és inni”. Az öregember viszont elfelejtette. Látja, hogy jön haza a felesége az erdőből. Ostort vett a kezébe és udvar mögé hajtotta a kecskét, ahol pedig egy kis patak folyt és a patakon keresztül hajtotta a kecskét.

Megjött az öregasszony. Az öregember már vissza is hajtotta a kecskét. A felesége kérdezi a kecskétől:

– Ettél-e, ittál-e Marfám?

Így válaszol neki a kecske:

– Füvön keresztül futottam, de nem tudtam enni, patakon keresztül eveztem, de nem tudtam inni. Mit is csináljunk, ilyen szerencsétlen ez a nap? Úgy vertek az ostorral, mint a barka ágaival. De jobban fáj a hosszú szőröm, és nem látszanak a sebeim.

– És ki vert téged meg?

– Ezüst szakállú Foma.

A szomszédjukat pedig Foma bácsinak hívták, és ősz szakálla volt neki. Az öregasszony gombáival a kezében átszaladt a szomszédhoz. Ez az öregember pedig éppen a vízért ment. Szembejön a vízhordó rúdjával. Az öregasszony elfogta a szakállát és gombával kezdte tömni a száját.

– Egyél, és ne bántsd a kecskémet!

Marfa hátul béget.

– A mi öregemberünk vert, nem fogok neki tejszínt adni!

A szomszéd bácsi pedig úgy szólt:

– Eredj innen, vén banya! Az erdő szellemei megbolondítottak téged, jöttél ide gombát tömni a számba! Az egész szakállamat véresre tépted! Dögölj meg holnap az erdő szellemével együtt!